Vélemény

Kampány forever

2006.10.08. 21:54

Kevés dolog megy nekünk úgy istenigazából, de permanens kampányból most momentán jól állunk, exportra is jutna belőle. Akár le is védethetnénk az EU-ban mint hungarikumot, megvannak hozzá a bőséges tájjellegű hozzávalók, a legatyásodott nép, a begőzölt agyak és a lánglelkű vezérek. Az sem utolsó, hogy kampányban dolgozni sem kell annyira.

Annak idején néhány utcányira tőlünk laktak a Palkó ikrek. Nagyfejű, életerős, de állati buta csávók voltak, akik dolgozni nem szerettek, inni viszont igen, amiből egyenesen következik, hogy a lóvét a feketegazdaságból teremtették elő. Konkrétan lopni jártak. Ez annyira nem volt titok, hogy amikor vettek egy rendszám nélküli, kiszuperált Skoda 100-ast, a környék lakói az utcán újságolták egymásnak: „Hallottad, a Palkó ikrek autót vettek, azzal járnak majd lopni”.

Minden ment volna tehát a maga idilli útján, de egyszer beütött a krach. Talán nem volt pénzük benzinre, talán a szokásosnál is részegebbek voltak, mindenesetre rákívántak a szomszéd disznótorosára, amit a füstülőből emeltek el. És ha már átugrottak a kerítésen, egy marmon házibort is elhoztak. A szomszéd először a hiányt fedezte fel, majd átnézett a kerítésen, és nyomban el is durrant az agya: azt látta, az ikrek a kertjükben jóízűen eszik a hurkát és isszák a bort.

A fiúk nem tagadták a dolgot, mindezek ellenére nem lett belőlük erkölcsi hős, igaz, nem is mondták, hogy büszkék a tettükre, és azzal sem védekeztek, hogy mások is lopnak, meg hogy amúgy is mindenki tudta, miből élnek. A Palkó ikreket simán bevarrták, a Skodával már nem emlékszem, hogy mi lett.

Gyurcsány Ferencről – és az egész magyar politikai elitről – is tudták a választók, hogy görbe útón járnak, mert annyira azért nem hülye a nép, csak hát nem mindegy, mennyire és merrefelé görbül az út: messzire a Skodával vagy a szomszéd füstülőjébe. Az ember már csak ilyen gyarló, önző lény, hogy a második variáció kevésbé megy le a torkán. Sőt: egyáltalán nem megy le.

Most politológusok, közvélemény-kutatók és tanult tollforgatók azt elemzik lázasan, vajon a megszorítások vagy az őszödi beszéd csapta-e le a biztosítékot a lakosság egy részénél. Pedig a megoldás kézenfekvő: a fickó úgy zusammen elérte azt a piros csíkot, aminél besípol a riasztó. Már sportminiszterként is sokakat – akkor még az azóta egységesen droiddá tett szocialistákat is – zavarta a manus stílusa, ami Medgyessy megbuktatásával és miniszterelnöksége alatt teljesedett ki igazán, és amiben kétségtelenül van valami beteges.

A szocialisták azonban elnézték ezt a kis szépségfoltot, miért is ne, hiszen elnéztek ők már nagyobbakat is, meg hát a politika nem szépségverseny. Kampányban meg főleg nem.

Még önmagában az sem lehetetlen, hogy a nem túl fantáziadús és inkább hülyén kitalált mintsem jelentős megszorításokat tartalmazó csomagot is lenyelték volna az emberek, ha nem társul hozzá az ominózus beszéd, aminek mind tartalmával, mind stílusával baj van. Istentelenül nagy baj van.

Üzenete ugyanis az - amin nem segít semmilyen utólagos maszatolás, sunyi magyarázkodás -, hogy Ferenc tudatosan csődbe tette az országot, vele együtt valószínűleg családok tízezreit, hogy utána ismét övé legyen a hatalom. Az indok erre a kis csíntevésre, hogy utána majd frankón megoldja azt a válságot, aminek főként ő az előidézője. Hogy hősként és áldozatként mutassa a helyes utat az ostoba és gyáva népnek, aki nélküle mind egy szálig a pokolra kerülne. Még az a szerencse, hogy van ő, a megváltó, akinek joga van minden hülye lúzert a szent cél érdekében elzavarni a véresbe, lehetőleg nyomdafestéket nem tűrve. Az a csoda egyébként, hogy ott a Balaton parton nem fejelte le egyetlen szoci képviselő sem, ahogy pénteken a parlamentben sem. Igaz, egy politikusnak tudnia kell viselkedni. Így viszont Ferenc ahelyett, hogy miniszterelnöki íróasztalát ürítené, továbbra is mondja a tutit, mi meg itt állunk egy zavart lelkületű vátesszel, akinek a jelen helyzetben a zérónál is kevesebb esélye van a valamiért reformnak nevezett programcsomag végrehajtására.

A fejünket azonban csak akkor kezdjük kétszer olyan erősen és sebesen vakarni, ha áttekintünk a másik térfélre, ahol egy másik zavart lelkületű vátesz tesz-vesz serényen. Hogy pontosan mit is, azt csak a jóisten, vagy tán ő sem tudja. Talán személyes sértettségből, talán csalódottságból, vagy csak a bunyóból kinyerhető adrenalin-fröccsért. Orbán Viktor ugyanis már jó ideje szabadfogású stílusban űzi ezt a sportot, a grund szabályon kívülisége valahogy jobban megy neki, mint bírókkal nehezített, pontszámra játszott meccs. Az alkotmányba nyilván belefér az ultimátum, a visszaszámláló (kár, hogy elfeledkeztek a Europe hajdani mega slágergiccséről, a Final Countdownról) és a Kossuth téri tömegtüntetések, csak hát a rendületlenül emelgetett lángoló pallos mintha nem mutatna sehova, mint ahogy a jól hangzó, nagybetűs szavakkal teletűzdelt beszédekből sem lehet semmi konkrétumot kihámozni. Hogy akkor most merre, ugye? Egyébként – talán nem véletlen - leginkább ez a sehova nem mutatás itatja át az utcai tüntetéseket is, legyen az ihletetten egy jobb világ után vágyó, naivan csodát kereső, szélsőjobb zászlókba bugyolált vagy a zavarosság ködébe vesző típus.

Szerencsére a két kispártot gyorsan el lehet intézni: Az SZDSZ idiótán és tragikomikusan utolsókat rúgja a szocialisták árnyékában, mielőtt eltűnne a történelem süllyesztőjében, az MDF pedig sikeresen bekormányozta magát egy olyan vákuumba, ahonnan - vezető közeg hiányában – nem hallatszik ki a hangjuk. Láthatóan nem is sokaknak hiányzik.

Ebben a hülye szituációban csak egy biztos: kampány van. Permanens és hangos, ahol a felek kidagadó nyaki erekkel kiabálják egymás arcába az olyan érveiket, mint „Anyád!”, vagy „A tied, te köcsög!”. Egyszerű játék, egyszerű szabályokkal, nem kell hozzá túl sokat gondolkodni, elég hozzá pár - akár jogosan - begőzölt agy, vezérek, akik adagolják a kiabálnivalót. Ezekből a komponensekből jól el vagyunk látva, így semmi akadálya az elhúzódó állóháborúnak az elit érdekeit védő cinikus baloldal és a ködös tekintetű jobboldal között.

Igaz, ennek a permanens kampánynak vannak előnyei is. Nem kell például olyan unalmas dolgokról beszélni, mint a munka. A Fidesz az utolsó értelmes országos programmal 1998-ban állt elő, azóta főként aláírásgyűjtésben és utcai performance-okban jeleskedett. Ferenc – ahogy bevallotta - a kampány miatt szintén ellustulta a melót, aminek egyenes következménye a kiürült államkassza, majd az égő budapesti utcák. Esetében annyira nem ragaszkodunk a munka folytatásához.

De könyörgöm, valakinek azért csak foglalkoznia azzal, hogyan kellene megállítani az elszegényesedést, hogyan lehetne megcsapolni az EU-forrásokat, mi lesz a ránk zuhanó tb-kasszákkal, a kórházak körül keringő keselyűkkel - és még ezer hasonló földhözragadt dolgokkal, beleértve a kerítésfestést, az eldugult csapot és az árokba nőtt gazt. Mert mintha ezek is kevésbé lennének fontosak mostanság. Aggasztó, de elvégre kampány van, na.

További cikkek

Vélemény

Szerkesztőségi körkérdés: Szerintetek melyek a legjobb magyar filmek?

Vélemény

Termékpárbaj: HVG kontra Heti Válasz

Ajánló

Ez is érdekes lehet



.