Ez a Fair Play kampány nagyon bejön. Mindenki adjon és kérjen számlát, mert rend és költségvetés a lelke mindennek. Nekem például rohadtul kellene egy áfás számla mondjuk Magyarországról. Mert valakik hazavitték, ugye. Aztán ha megkapom, majd én is lelkesebben zaklatom ez ügyben a gázost.
Csakhogy az ostoba polgár ezt nem éri fel ésszel, valamiért olyan sejtése van, hogy a kormány annyira nem töri össze magát, hogy többet költhessen oktatásra, meg ez az adócsökkentéses ígéretnek is mindenféle különös felhangjai vannak.
Helyette viszont azt látja, hogy aki nem kavar, annak annyi. Nemhogy helikoptere vagy cégcsoportja nem lesz, de a gyereknek iskolai tízóraija sem nagyon. Jó, igaz, hogy a vízbiciklis és a gázos is megéri a pénzét, de azért ők módfelett kis halak ebben a zavaros vizű tóban, ahol a nagy cégek beszerzési igazgatója úgy intézi a beszerzést, ahogy intézi, ahol a közbeszerzések, pályázatok, szakértések és a többiek úgy történnek, ahogy történnek. Ahol a politikusok semmi gátlást nem éreznek, ha nagy fekete autókat kell venni, ha maguk, barátaik és baráti cégek felé lejt a pálya, és ahol oly könnyen röpködnek a milliók és milliárdok beszerzésekre, beruházásokra, háttérintézményekre és mindenre, miközben hivatalosan semmire nincs pénz, spórolni kell az óvodai vécépapírral.
Így aztán, amikor az ember meglátja a Fair Play-reklámkampányt vagy a Tegyünkérte.hu weboldalt, nem az jut eszébe, hogy jogos, és majd legközelebb megszorongatja számlaügyben a burkolót, hanem hogy vajon ki és miért kapta a megbízásokat, és hogy mennyit számlázhattak ezért.
Amíg a polgár feje felett, mellett, alatt – valószínűleg minden korábbinál sűrűbben - kavarog a zavaros, miért pont vele akarják kezdeni a szívatást azzal, hogy többet fizessen a burkolónak. Nem hülye ő, meg hát tapasztalatból azt is tudja, hogy a fejesek a többletbevételt úgyis elsikálnák valahova, eltűnne a süllyesztőben, akárcsak korábban. Ha pontosan nem is érti, mi folyik itt, ennyit már megtanult.
Én például először szeretnék egy olyan áfás számlát kapni, amelyen az áll, hogy 1 db. Magyarország. Mert hát az utóbbi két évtizedben valakik hazahordták innen az ingót és ingatlant, ezért nincs most meg a cucc, és nem érkezett meg az érte járó befizetés a számlára. Ezért üresek a számlák. És ezért kellene most újabb plusz pénz bedobni a feneketlen perselybe, erre biztat Feddhetetlen Ferenc miniszterelnök – aki persze nem vitt haza semmit, és amit vitt, azért mindig becsülettel fizetett -, és aki csodálkozik és rosszallását fejezi ki, hogy milyen kevés lelkesedéssel járulunk az Úr színe elé, hogy betömjük a kasszában mutatkozó csekélyke hiányt. Ami persze csak úgy lett, keletkezett magától, mint egy pattanás.
És amíg a képviselők számla nélkül, bemondásra – Tollernek még azt sem kell - teszik zsebre havonta a költségtérítési százezreket, a polgárnak el kellene hinnie, hogy azon múlik minden, hogy számlát kér-e a meccsen a nyalókáért. Hogy neki végre jó legyen. Eddig csak ígérgették, meg hazugság volt, de most aztán tényleg, istenuccse jó lesz.
Mint ahogy istenuccse jó lesz neki, ha kisvállalkozóként több pénzt tejel adóban, mint amennyi a bevétele, ha százezreket fizet a gyorshajtásért, ha a lesben álló rendőrök elkapják és százezrekre büntetik a gombamód szaporodó 30-as tábláknál vagy a faluvégi egyenesben.
Meg az is jó, ha a gatyáját elfizetheti, ha gyerekét a felsőoktatásba akarja íratni, és majd milyen jó lesz, ha a kórházakat is hazaviszik valakik. Mert – függetlenül a települések pártzászlóitól – azokat is haza fogják vinni. A Fair Play szabályai szerint. Tettekre fordítva, ahogy a reklámszlogen mondja.
További cikkek
Vélemény
Szerkesztőségi körkérdés: Szerintetek melyek a legjobb magyar filmek?
Vélemény