Az amerikai hitelválsággal indokolta a gazdaság mai nehézségeit Veres János pénzügyminiszter. Én meg délután elvesztettem a mobilomat, de aztán meglett. És miközben Orbán Viktor arról beszél, hogy új politikára van szükség, egy kordét tolok a Semmelweis utcában, és azon morfondírozok, hogy mi a túró közöm van nekem mindehhez.
Én egy állami hivatalban kezdek, kissé elhúzódik az ügy, irdatlan szakadékot érzek a bürokratikus, elsősorban önmaga fenntartása érdekében tevékenykedő rendszer és a valódi gazdaság között. „Reménytelen” – villan át az agyamon, és a hivatal belassult légkörében úgy érzem, hogy ennél jobban már nem tudnék egyhelyben topogni. Eközben Pálinkás József MTA-elnök megnyitja a csúcsok csúcsát, a magyar közéleti Csomolungmát és azt mondja, az Akadémia a gondolatok színhelye, és ez szerinte bíztató. Az ö helyében valószínűleg én is optimista lennék, nem is kicsit.
De erre most nincs idő, mert be kell ugranom a pecsétemért az Óperint utcába. 1200 forintért cserélték le a gumit. Azt mondja a hölgy, párnát is kellett volna cserélni, de most ilyen méretű éppen nincs neki. Annyira nem bánom, nagyjából még látszik rajta a lényeg. Becsúsztatom a táskámba, miközben a távoli Budapesten Szili Katalin házelnök azt szorgalmazza, hogy a tanácskozás résztvevői együtt keresnek új válaszokat a most kialakult helyzetre. Mintha eddig visszatartotta volna őket valaki.
Együtt érkezem a szerkesztőségbe Mornnal, aki szétkapja Edit kolleganő számítógépét, hogy új merevlemez-kábelt tegyen bele, és láthatóan mérsékelt érdeklődést mutat az irányba, hogy a jegybankelnök végre megmondta a tutit: szerinte az euró bevezetése, a tudatosabb lakossági kockázatvállalás, a növekedési potenciál erősítése szükséges ahhoz, hogy sebezhetőségünk csökkenjen.
Szombat lévén kevesebb az e-mail, de azért van, plusz még a hét folyamán elmaradt ügyek. Néhánynak nekiugrok, verem a klaviatúrát vadul, megeresztek pár telefont, próbálom már a hétfőt is előkészíteni, megy is minden remekül, amikor egy fiatal, kissé riadt tekintetű, de szimpatikus fiatal pár nyit ránk. Kiderül, nem minket keresnek, hanem az adóhivatalt, vidékről jöttek, a cím stimmel, de nem találnak semmit és senkit. Kezükben az idézés és félnek, hogy most biztos meg lesznek büntetve, ami nem jó, mert már így is elég bajuk van. Pedig csak dolgozni és élni akarnak. Talán nem aggódnának annyira, ha tudnák, hogy az Akadémián Gyurcsány Ferenc azt mondja, hogy hiába van akkora felfordulás van a világban, majd ők megvédik az állam, a vállalkozások és az emberek érdekeit. És hát ki merne kételkedni bennük? Eddig is kifogástalan munkát végeztek, azért ülnek az öltönyösök most az asztal körül, ugye.
A válságot nem lehet megúszni, a válságot le kell győzni, amire a régi politika alkalmatlan; új politikára van szükség. A válságot a vállalkozó szellemű magyarok tudják legyőzni, az energiákat fel kell szabadítani. Mindezt már Orbán Viktor mondja, miközben én – a vállalkozó szellemű magyar - egy molnárkocsival egy közel mázsás tárgyat tolok át a Semmelweis utcán. Az autók lassítanak, de a padka így sem egyszerű mutatvány. Fodor Gábor Bibó Istvánra hivatkozik, Dávid Ibolya viszont azt javasolja, hogy a képviselők és a miniszterek a fizetésük feléből vásároljanak magyar részvényeket. Hát hajrá, vásároljanak, én azért visszaviszem a molnárkocsit. Ez idő tájt Demján Sándor olyanokat mond, hogy mindenki szégyellheti magát, aki az asztal körül ül. Hiába, Demján egy rendes, becsületes ember. Megérdemli a hidegtálat.
Medgyessy Péter szerint kell egy nemzeti minimum, én meg a komplett ebédet letudom 6-8 perc alatt. Kicsit izzadtnak érzem magam még a molnárkocsis kaland miatt.
A digitális világban a közteherjegyeket pont úgy nyálzom, mint amikor hetedikben iskolatakarékom volt. Lehet, erre utal Bod Péter Ákos, amikor bátran kimondja, amit még soha senki: nem tanultunk a múlt hibáiból. Igen, ilyen mondatok miatt érdemes nemzeti csúcsot tartani.
Átfutok néhány írást, párat közülük beszerkesztek, adok egy laza angolórát, majd átvágtatok a megyei könyvtárba kiállítást fotózni. Ezalatt Herényi Károly azt mondja, hogy az adórendszer egyszerűsítésével jelentősen enyhíteni lehetne a vállalkozások terheit az egyensúly veszélyeztetése nélkül is. Szerintem meg azzal lehetne csökkenteni radikálisan az államháztartási hiányt, ha minden politikusnak be kellene fizetnie a költségvetésbe ezer forintot annyiszor, ahányszor a „vállalkozások terheinek csökkentése” szófordulat következmények nélkül kicsúszik a száján.
Csiha Judit sem ismer tréfát, és kimondja, ami a szívén van: minden lépés csak a családok és vállalkozások védelmét szolgálhatja. Nagyjából ekkor jövök rá, hogy nincs meg a mobilom. Visszamegyek a szerkesztőségbe, de ott sincs. Veres János szerint van egy olyan kérdés, amit mindenki támogathat, és ez a közpénzügyi szabályozás. A mobilom viszont kamerás volt és egész megszerettem az elmúlt időben. Mikor már teljesen feladom, mondván, biztos kirántottam valahol az után, előkerül az otthoni íróasztalomról. Az Calexico együttes Hot Rail című lemeze alatt volt. Olajos Péter MDF-es EP-képviselő szerinte Európa kihívás előtt áll.
Gaskó István arról beszél, hogy az azonnali válságkezelés a kormány feladata, én meg úgy döntök, alszom egyet délután. Az elmúlt héten egyik nap sem mentem éjjel kettő előtt aludni, pótoljunk hát egy kicsit. Gy. Németh Erzsébet rámutat arra, hogy ha olcsóbb, hatékonyabb államot akarunk, akkor hatékonyabb önkormányzati rendszer kell. Én meg közben álmodom. Nem mondom el, miről.
Korábban:
Kóka János elnök lett: mélyelemzés
További cikkek
Vélemény
Szerkesztőségi körkérdés: Szerintetek melyek a legjobb magyar filmek?
Vélemény