Orebic és környéke: Dél-Dalmácia íze

Orebic és környéke: Dél-Dalmácia íze
Folytatásban: Korcula, Ston és Dubrovnik
Korcula

Orebicet 1-2 kilométer választja el Korcula szigetétől, illetve az ugyanezen nevű 4500 fős várostól. Nyilván botorság lenne kihagyni egy ilyen ziccert, ha már mások ezért utaznak több ezer kilométereket. Két variáció van az átkelésre. A személyszállító hajó 10 kunáért per fő Korcula közepébe szállít, a komp ugyanennyi, amihez még hozzá kell tenni az autó 48 kunáját. Vigyázat, a komp nem Korculára megy, hanem a néhány kilométerre parkol onnét!

A város amúgy Orebicnél jóval hangulatosabb hely, középkori házakkal, szűk sikátorokkal, millió kiülős hellyel, mi több, talán valamivel olcsóbb árakkal. A strand viszont gyatrábbnak tűnk. A város egyik házán a Marco Polo szülőháza felirat áll, amelyet előszeretettel fotóznak a turisták, de amely nem több erősen kétséges helyi legendánál.

Gyermekes családoknak kötelező program ellátogatni a Korculától pár kilométerre fekvő Lumbarda strandjára. A sztenderd homokos, sekély vizű öböl igazi gyermekparadicsom, tiszta, az átlagosnál melegebb vizével. Lumbardán keresztül autózva szőlőültetvényekhez érünk, itt a szűk úton nyugodtan autózzunk tovább, majd a kis kápolnát ölelő körforgalomnál a jobb oldali leágazást kövessük, és hamarosan célba érünk. Visszafelé érdemes megállni Lumbardán, ahol a helyi cukrászdában meglepően finom fagyit mérnek.

A sziget déli partján állítólag fantasztikus öblök találhatók még, de megközelítésük igencsak nehézkes. Kalandkedvelők előnyben.

Ston

A félsziget legnagyobb idegenforgalmi látványossága a Ston nevű település erődítményrendszere, amely leginkább a kínai nagyfalra hajazik több kilométer hosszú, a hegyeken átkanyargó falaival. Nagy dologra ne számítsunk, egy mászást azonban mindenképpen megér a látványosság, tekintve, hogy ingyen van, és a magasból megtekinthetjük a ma is működő sólepárlókat, melyek védelmére eredetileg építették az 1300-as években. Az egész látványosságot pár óra alatt magunkévá tehetjük, és már indulhatunk is Dubrovnikba tovább.

Dubrovnik

Orebictől Dubrovnik csak a térképen van közel, a valóságban legalább két órát rá kell szánni a hegyi utak és a forgalom miatt. Dubrovnikban a parkolás nem mindennapi feladatot jelent, miután a város teljesen tele van turistákkal.

A mintegy másfél órás keringés után végül leparkolunk egy domboldali mellékutcában. A fizetős parkolókon kívül is a város egyetlen nagy parkolási övezet. Az 5 kuna/óra díjat egy bármely élelmiszerboltban megvásárolható biléta segítségével fizethetjük ki, melyen értelemszerűen ki kell tölteni a parkolás kezdeti és befejezési időpontját. Több óra esetén több bilétát kell folytatólagos időpontokkal kitölteni. Érdemes időt szánni erre a műveletre, mert a legtöbb helyen kitett táblák szerint a járműveket a helyi erők simán elszállítják, ami egy idegen városban nem túl kellemes élményekkel gazdagíthat minket.

Dubrovnikről rengeteg infó érhető el mind a könyvekben, mind az interneten, úgyhogy itt csak néhány rövid szubjektív megjegyzés következik: A város láthatóan szinte teljesen kiheverte a háborút, az óváros gyönyörűséges és hemzseg a turistáktól. Kevésbé tetszett, hogy a palotának egy szobáját a háború áldozatainak a fényképei borítják, s az egésznek némi szerbellenes íze van. Az idegenforgalmat erre talán nem kellene felhasználni így direkte.

A város élete láthatóan kiemelten az idegenforgalomról szól, ami az árakon is meglátszik. A városban úton-útfélen megállítanak az éttermek reklámemberei, csalogatva olcsónak nem nevezhető áraikkal. Itt még egy szimpla kapuccsínó is elég húzós tétel, mintegy 14 kuna, az üdítő italokat is 20-25 kunáért mérik. A városban a szűk utcákon bolyongva nem értettük, miért nem tudunk sehonnan kijutni a tőlünk pár méterre sétáló turistákhoz a várfalra, hogy megtekintsük a látványt a tengerre, és csak később esett le, hogy a várkapunál van csak ide feljárat, személyenként 30 kunáért.

Összességében azért némi csalódást okozott a város, valahogy többre, szebbre számítottunk, de lehet, hogy csak az keserítette meg a szánkat, hogy bizony nem kevés pénzbe kerül egy négytagú családnak egy dubrovniki kirándulás.

Visszaúton még megállunk egy helyes kis teraszos étteremnél a Peljesac-félsziget lábánál pár kilométerre Ston után. Itt a teraszról egy kis öböl látszik, gusztusos, homokos straddal. Érdemes vacsorázni is, a személyzet kitűnően beszél angolul, és emberi árak vannak az étlapon is.

A nyaralás végén hazafelé úgy döntünk, nem kompon tesszük meg az utat, így újfent végigautózunk a félszigeten és Bosznia tengeri kijáratán keresztül végigmegyünk a dél-dalmát tengerparton. A bosnyák határ csak szimbolikus, a tranzit folyosót választva meg sem kell állnunk, amíg áthaladunk.

Az út ezen szakasza a Splitnél kezdődő autópálya-szakaszig mintegy 4 órát vesz igénybe, de már a látvány miatt is megéri végignyomni. A táj lenyűgözően szép, bár helyenként nagyon kell figyelni, mert az utak mentén gyakran hiányoznak a korlátok. Ennek ellenére jó ütemben lehet autózni.

Split után már ismét autópályán lehet utazni egészen a magyar határig. A hazaút ismételten bő 10 órás menetre sikeredett, így elkönyveljük hivatalos menetidőnek a Letenye-Orebic útvonalnak ezt az időt.

Horvátországi árak (Orebic, Dubrovnik), távolságok

Letenye-Orebic távolság végig autózva a félszigeten: kb. 745 km
Komp: Ploce-Trpanj – menetidő 55 perc
Ár: személyautó: 80kn, felnőttek: 23 kn, gyermekek 10 kn
Komp Orebic-Korcula – menetidő 30 perc:
Ár: személyautó: 48 kn, felnőttek: 10 kn, gyermekek: 5 kn
Dubrovnik: parkolás: 5 kn/óra, várfal megtekintése 30 kn/fő,
Benzin (95): 7.50-7.65 kn/l
Autópályadíjak: 172 kn összesen irányonként (az új szakaszok átadásával ez módosulhat)
Kávé: 7-12 kn
Sör: 12-20 kn
Étterem: változó, átlagosan 40-50 kunától + italok
Fagylalt: 4-5 kn/adag ( egy adag kb. két "magyar gombócnyi")
Ásványvíz boltban: 5 kn/üveg (1.5l)
Őszibarack: 13-20 kn/kg