Itt az öt legszebb és legmeghatóbb karácsonyi történet

Ezek a kiváló karácsonyi történetek, igazán meghitt hangulatot teremtenek. Csak válasszunk egyet!

• Oscar Wilde - A boldog herceg
• Ernst Theodor Amadeus Hoffmann - Diótörő
• Hans Christian Andersen - A kis gyufaárus lány
• Hans Christian Andersen - A fenyőfa
• Fekete István – Karácsony éjjel

Oscar Wilde - A boldog herceg

A boldog herceg nem kifejezetten karácsonyi történet, viszont nincs mese, ami ennél szebben szólna azokról a szép és nemes érzésekről, melyeket általában a karácsonyhoz társítunk: együttérzés, önzetlenség, nagylelkűség, önfeláldozás, szeretet. A teljes történetet itt elolvashatja.

Ernst Theodor Amadeus Hoffmann - Diótörő

Igazán híressé a Piotr Tchaikovsky által szerzett balett mű tette. A Diótörő meséje elválaszthatatlanul összekapcsolódott a karácsony ünnepével. E. T. A. Hoffmann örök klasszikusa megidézi a gyerekkor várakozással teli időszakát, a meghitt családi együttlétet, az ajándékbontás izgalmait. Ugyanakkor olyan képzeletbeli világba is elvezet, amely talán minden gyermek álmaiban megjelent már: mézzel folyó patakok, csokoládéházak, narancslészökőkutak, masírozó mézeskalács-hadsereg. Igazán meghitt karácsonyi hangulatot teremt olvasás közben, és olyan örökérvényű igazságokra is megtanít, mint a kitartás, a hűség és a nyitottság fontossága. A teljes történetet itt elolvashatja.

Hans Christian Andersen - A kis gyufaárus lány

Talán ez Andersen legismertebb meséje, egyetlen gyerek könyvtárából sem hiányozhat! A megható történet egy szegény lányról szól, aki szenteste hideg éjszakáján gyufát próbál eladni a hazafelé igyekvőknek. Rettenetesen hideg van. A kis gyufaárus lány fázik, lázálmok gyötrik, egyedül képzelődik a családi ünnepekről, s közben meleget és fényt visz mindenkinek. Mélyen hisz abban, hogy pár gyufaszál megmelengeti a fáradt emberi lelkeket. A teljes történetet itt elolvashatja.

Hans Christian Andersen – A fenyőfa

Ennek a karácsonyi mesének sem vidám a vége. A fenyőfa csillogó jövőről álmodik, de aztán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelte, és rá kell jönnie, a karácsony a fenyőfák számára nem dicsőséges. Andersen történetei ma is gyönyörűek és tanulságosak. A fenyőfa története arra is megtanít, hogy ne akarjunk mindig mást, mint ami van, mert előfordulhat, hogy koppanunk. Itt akár el is olvashatja.

Fekete István – Karácsony éjjel

A mélyen hívő Fekete István egész életében nagy jelentőséget tulajdonított a katolikus ünnepeknek. A húsvétok és a mindenszentek elsősorban az önvizsgálatra és a szeretteire emlékeztették, a karácsonyokat viszont mindenekelőtt közösségi eseményként élte meg.

A készülődés már december elején elkezdődött: az adventi gyertyák lángja és a disznópörzsölések fellobbanó tüzei a karácsony közeledtét jelzik, és vele a hóesést, a nyugalmat és a szeretetet.

A betlehemezés és a fenyődíszítés együttes élménye a barátok és a rokonok összetartásának várva várt alkalmai, melyek túlvilági és földi reményekkel kecsegtetnek gyereket és felnőttet. A karácsony általuk válik a Jóság és a Szeretet közösségi ünnepévé, melynek az ajándékozás fontos kifejeződése.

A karácsony az egymásra figyelés ünnepe, és Fekete István példázatos elbeszélései elhitetik velünk, hogy lehet és érdemes szeretni és jónak lenni. Csaknem negyed századon át emlékeztetett minderre az Új Ember tárcáiban. A megbocsátás és a ragaszkodás, a béke- és harmóniavágy áll e jobbára visszatekintő önéletrajzi és látomásos írások középpontjában. Jelezve, hogy a karácsonyi készülődés gyermeki izgalmát idővel egyre inkább az évbúcsúztatás nosztalgikus számvetése váltja fel. Fekete István karácsonyi történetei varázserővel bírnak, hiszen saját élményeinket is megelevenítik, és olvasója hamar azon kapja magát, hogy nicsak, vele együtt én is emlékekre emlékezem".