Hat név, hat tragikus életút: kivégzett 1956-os Vas megyeiek

2011.10.23. 08:43

Budapesten október 23. és november 6. között a 4-es és 6-os villamosok vonalán rendkívüli kiállítást láthatnak az arra utazók.

1956

Budapesten október 23. és november 6. között a 4-es és 6-os villamosok vonalán rendkívüli kiállítást láthatnak az arra utazók. A 228 tragikus életút között hat Vas megyei is van.

Az 1956. október 23-i forradalom és a leverését követő megtorlás különböző sorsú helyi hétköznapi hősök számára járt halálbüntetéssel.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium megbízásából a Hungarofest együttműködésben a BKV-val egy rendhagyó köztéri kiállításon mutatja be 228 különböző életút tragikus végét.

A történelmi kiállítás keretében Budapesten 4-es és 6-os villamosokon, valamint a megállókban két hétig lehet találkozni az áldozatokkal – a járat több fontos 56-os helyszínt érint (Széll Kálmán tér, Széna tér, Blaha Lujza tér, Corvin köz).

A tárlaton az áldozatok arcképe mellett olvashatók a rövid életrajzok, a villamosok hangosbemondóin keresztül a forradalmi eseményeket megelevenítő bejátszások is hallhatóak lesznek.

Ezek mellett a magyar közszolgálati csatornákon, az MTV, Duna TV és Magyar Rádió is sugározza a hősökről készült kisfilmeket és rádiós anyagokat.

A kiállításon szereplő Vas megyeiek

1. Palotás József, kovácsmester, lakatos (Szombathely, 1935.04.06. – Budapest, 1958.03.14.)
1956. november 1-jén, Budapesten csatlakozott a Baross tér 19. szám alatti fegyveres felkelőcsoporthoz. November 4-ét követően már parancsnokként irányította a Landler Jenő utca 44. számú házból a szovjet csapatok elleni fegyveres harcot. 1957 januárjában megpróbálta elhagyni az országot, de Zalaszentgróton letartóztatták. Első fokon életfogytiglanra ítélték, ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa halálbüntetésre változtatta. 1958. március 14-én kivégezték. Élt 23 évet.

2. Bognár Ottó, bányász (Szombathely, 1931.10.09. – Budapest, 1958.03.14.)
A forradalom napjaiban szabadult, majd a Péterfy Sándor Utcai Kórházban részt vett a sebesültek szállításában. November 4-én csatlakozott a Palotás József vezette fegyveres csoporthoz. A vád szerint kioltotta egyik, árulónak tartott társuk életét. Szervezkedésben való tevékeny részvétel és gyilkosság vádjával halálra ítélték, és 1958. március 14-én kivégezték. Élt 27 évet.

3. Zsigmond László, kocsifelíró (Szombathely, 1921.10.12. – Budapest, 1958.02.05.)
Jelentkezett a VII. kerületi Nemzetőrségbe, tagja volt a MÁV munkástanácsának. A forradalom leverése után folytatta az ellenállást, információkat gyűjtött a szovjet csapatok mozgásáról, röpcédulákat terjesztett és segítséget nyújtott egy illegális csoport létrehozásához. Szervezkedésben való részvétel vádjával halálra ítélték, és 1958. február 5-én kivégezték. Élt 37 évet.

4. Németh József, vízvezeték-szerelő (Szombathely, 1912.04.04. – Budapest, 1959.10.28.)
A börtönből a forradalom napjaiban szabadult. A forradalom első napjaiban Budapesten részt vett a Thököly úti fegyveres felkelésben és a Köztársaság téri pártház ostromában, a bírósági iratok szerint az azt követő atrocitásokban is. November 4-e után a szovjet csapatoknak nagy veszteséget okozva folytatta társaival a harcot. Mozgalomban való részvétel vádjával halálra ítélték. 1959. október 28-án kivégezték. Élt 47 évet.

5. Zöld Ádám, segédjegyző, tolmács (Rábakethely, 1911.09.11. – Budapest, 1959.05.15.)
Még 1950-ben külföldre szökött, de a forradalom hírére több társával együtt hazaindult Németországból. Csak november 1-jén lépték át a magyar határt, jelentkeztek a mosonmagyaróvári rendőrségen, és mindannyian családjaikhoz utaztak. A harcokban nem vettek részt. A helyi tanácsnál állt munkába adóügyi csoportvezetőként. 1957 májusában letartóztatták, szervezkedés vezetése és hűtlenség vádjával első fokon halálra ítélték. A másodfokú tárgyalás előtt három nappal, 1959. május 15-én a börtönben életét vesztette. Élt 48 évet.

6. Török István, vasesztergályos (Sárvár, 1930.11.12. – Győr, 1958.12.02.)
Október 25-én a győri tüntetésen tanúja volt annak, hogy a pártbizottságról belelőttek a tömegbe. A másnapi tüntetésen a városi tanács erkélyéről elhangzott javaslatára a tömeg a Rákóczi laktanyához vonult, hogy csatlakozásra bírják a katonákat. Közreműködött a politikai foglyok kiszabadításában, majd a forradalom oldalára átállt rendőrség tagjaként részt vett a rend fenntartásában. Október 29-én egy vagongyári gyűlésen megakadályozta a diktatúra helyi képviselőivel való tettleges leszámolást. November 4-e után folytatta az ellenállást, röpcédulákat terjesztett. Elhagyta az országot, majd az amnesztia meghirdetése után hazatért. Szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélték. 1958. december 2-án kivégezték Élt 28 évet.

Forrás: Hungarofest

.