Nem egy Ibiza, még csak nem is , vagy . De ha a realitások talaján maradunk és félretesszük a sznobizmust, az sem lehetetlen, hogy jobban érezzük magunkat a nagy fák alatt, mint a fent említett helyeken. Elvégre cseppet sem törvényszerű, hogy a legdrágább étteremben essen legjobban a pörkölt. Sőt.
Nem egy Ibiza, még csak nem is , vagy . De ha a realitások talaján maradunk és félretesszük a sznobizmust, az sem lehetetlen, hogy jobban érezzük magunkat a nagy fák alatt, mint a fent említett helyeken. Elvégre cseppet sem törvényszerű, hogy a legdrágább étteremben essen legjobban a pörkölt. Sőt.
Nem egy Ibiza, még csak nem is Hévíz vagy Tunézia. De ha a realitások talaján maradunk és félretesszük a sznobizmust, az sem lehetetlen, hogy jobban érezzük magunkat a nagy fák alatt, mint a fent említett helyeken. Elvégre cseppet sem törvényszerű, hogy a legdrágább étteremben essen legjobban a pörkölt. Sőt.
Tekintsünk el az egyéb vonatkozásoktól
Mivel jó esélye van, hogy ezt az írást még sokan és sokáig fogják olvasni, ráadásul jellemzően nem szombathelyiek, tényleg nem érdemes olyan nagyon belemenni a részletekbe: hogy milyen lehetőségek maradtak itt ki, és milyenek maradtak meg, milyen elképzelések rekedtek véglegesen a fiókok mélyén és milyen tervek vannak még talonban. Aki fürdeni és lazulni jön ide, annak gyakorlatilag mindegy az egész, csak az számít, amit lát, tapint és érez, a többi mind smafu.
Maradjunk tehát a tényeknél. A szombathelyi uszodát és a termálfürdőt működtető Vasivíz Zrt 2003-ban adott megbízást a fejlesztési koncepció kidolgozására, a tényleges munkák 2005 őszén kezdődtek, a létesítmény átadására pedig ez év májusában került sor, amelyről mi is részletesen beszámoltunk. A felújítási munkák 400 millió forintba kerültek, amely összeget a cég maga állta.
Nem olcsó
Már a nyitás előtt elhatároztuk, hogy külön írunk a létesítményről, mert mégiscsak életszagúbb „igazi” vendégként próbálni ki a strand szolgáltatásait.
Így aztán a sajtóigazolvány adta lehetséges előnyökkel sem élünk, helyette egyik hétköznap reggel afféle strandszatyros- álruhás Mátyás királyként keressük a bejáratot. Azért keressük, mert a régi, uszoda melletti termálbejárat eltűnt, egy, az uszodába mutató nyíl jelzi az újmódit. Már megijedünk, hogy csak az uszodán keresztül lehet lecuccolni a fűre, de szerencsére nem, jobboldalt a folyosó végén egy új ajtót nyitottak, itt a – mostanában a strandokon elterjedt - műanyag karórával működő forgóajtón lehet bejutni a termálba. A termál és az uszoda amúgy továbbra össze van kötve az épület túlsó oldalán levő „surranólépcsővel”, így a belépők továbbra is mindkét helyre érvényesek. Ettől függetlenül annyira nem olcsó mulatság a bejövetel. Jelen pillanatban egy felnőttjegy 850 forintot kóstál, ami összehasonlítva például 950 forintos Hajdúszoboszlóval, Magyarország legnagyobb fürdőjével nem biztos, hogy arányosnak tűnik.
Nem is egy Ibiza
Belépve a fürdő területére két dolog tűnik fel a látogatóknak. Egyrészt az egész szerénysége, másrészt a hely szeretnivalósága. Lássuk sorban.
Ami a megállapítás első részét illeti, ott nem árt emlékezni, hogy amikor egy valamire való fürdő több milliárdba kerül, csodákat ne várjunk 400 millióból. Végül is az a csoda, hogy egy önkormányzati cég bevállalta ezt a költséget. Ebbe pedig ennyi fért bele. A nagymedence vízforgatót, napenergiás temperálást, futurisztikus új tetőt, néhány szerény élményelemet és 21. századi hangulatot kapott.
Mellé épült egy vadonatúj, apró, de vonzó élményelemekkel tarkított gyerekpancsoló, a nagymedence stílusában, sokat emlegettet római kiegészítéssel. Ez utóbbi annyit jelent, hogy a medence mellett két római oszlopsorra emlékeztető szerkezet áll, sajnos nem túl igényes kivitelezéssel, és „amfiteátrumjellegű lelátó” pedig gyakorlatilag egy egyszerű lépcsősor.
A fürdő gyakorlatilag ennyi, ezt egészítik ki olyan kiegészítő szolgálások, mint a megújult, kulturált öltöző és vizesblokk, egy büfé, kölcsönözhető nyugágyak (300 forint/nap). A régi kedvencünk, a Boa névre keresztelt csúszda sajnos bezárt. No meg persze be lehet menni az uszodába.
Mégis, mégis
A fentebb leírt tényekből egyáltalán nem következik, de a szombathelyi termálfürdő mégis a legsikerültebbek és legszerethetőbbek közé tartozik, és részben pont abból kifolyólag, hogy nem egy Ibiza.
A néhány évvel ezelőtt átadott szomszédos új Tófürdő kétségtelenül látványosabb, professzionálisabb, grandiózusabb, csak éppen nem biztos, hogy a fürdést mindenki zajosnak, ugrálósnak, hidegvizesnek és tömegélménynek képzeli el.
A termál ugyanis mindennek az ellenkezője. Az ember bejön, megveszi a jegyet barátaival, gyerekeivel, esetleg magában, aztán leheveredik a hatalmas öreg fák alatt a füvön, mindkettőből van elég. A víz kellemesen meleg – 32-34 fokos - , pont olyan, amilyennek lennie kell, minden tiszta, rendezett, és még a virágágyásokban felbukkanó gyomok – libatop és lándzsás útifű - is inkább a hely emberközeliségét és szerethetőségét sugallják, semmint ellenkezőjét.
Ott jártunkkor – egy meleg, hétköznapi délelőtt – a vendégsereg finoman szólva sem szedi szét a strandot, így aztán bőven van hely az Üvegtigris-jellegű büfé mind a három asztalánál. Miközben Soproninkat isszuk, a büfés hölgy elmondja, hogy ez a látogatóhiány csak a reggelekre jellemző, délután azért egész jól megtelik a hely. Azt már mi tesszük hozzá, hogy itt a tömeg egészen mást jelent, mint mondjuk a Tófürdőben, kis túlzással azt, hogy egy vendégre egy négyzetkilométer helyett csak fél jut.
Néhány óra elég volt ahhoz, hogy váratlanul szívünkhöz nőjön a hely, hogy aztán azon kezdjünk morfondírozni, hogy minek örülnénk jobban, annak, ha megvalósulna az a bizonyos következő ütem, vagy ha maradna minden így, kissé kisszerűen, rejtetten, de legalább emberszabásúan és nyugalomban.
Írásunk a 2003-as állapotokról
Árlista (2010. júniusban frissítve):