Szent Márton-napi díjazottak 2019-ben Szombathelyen
„Szombathely Kultúrájáért Életmű-díj” adományozható annak a személynek, aki hosszabb időn át – de legalább 25 éven keresztül – a kultúra területén végzett kiemelkedő munkájával és életével a város polgárai körében közmegbecsülést szerzett. A díjat évente egy személy kaphatja.
2019-ben a díjat Dr. Smidt Erzsébet kapta.
A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán könyvtár-népművelés szakon végzett, majd az ELTE-n történészi diplomát szerzett, később könyvtártudományból doktorált. 1964-től a Savaria Múzeumban, Szentléleki Tihamér mellett dolgozott ásatási segédmunkásként. 1968-tól az édesapja, dr. Smidt Lajos magángyűjteményéből alapított, és a Szombathely városának, valamint Vas megyének adományozott Smidt Múzeum munkatársa.
Kezdetektől részt vett a múzeum létrehozatalában, a kiállítás megrendezésében. 1975-től nyugdíjba vonulásáig (2006) volt a múzeum igazgatója.
Szakmai működése alatt számos tudományos és ismeretterjesztő publikáció szerzője, több szakmai szervezet, így a Pulszky Társaság tagja volt, de napjainkban is aktív: ismeretterjesztő előadásokat tart, kulturális programokat szervez. Az általa létrehozott Smidt Múzeum Alapítvány kuratóriumának elnöke, aki máig segíti a családjához szorosan kötődő gyűjteményt.
Díjak, kitüntetések:
Vas Megye Önkormányzata Szolgálatáért – Kulturális Tagozat
„Szombathely Kultúrájáért Életmű-díj” adományozható annak a személynek, aki hosszabb időn át – de legalább 25 éven keresztül – a kultúra területén végzett kiemelkedő munkájával és életével a város polgárai körében közmegbecsülést szerzett. A díjat évente egy személy kaphatja.
2019-ben a díjat Prof. Dr. Vig Károly kapta.
1984-ben szerzett diplomát a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen, majd elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága hároméves ösztöndíját. Kutatási eredményeiről 1991-ben kandidátusi értekezés formájában számolt be. 1987 óta a Savaria Múzeum Természettudományi Osztályának munkatársa. 1994-ig muzeológus, majd osztályvezető. Később általános igazgatóhelyettes, illetve az intézmény tudományos titkára, 2013-tól tudományos igazgatóhelyettese. Száznál több tudományos szakcikk, számos könyvfejezet és öt könyv írása fűződik a nevéhez. Feldolgozta szinte az összes hazai múzeum levélbogár-gyűjteményét, illetve az európai múzeumokban őrzött Kárpát-medencei anyagokat. 1995 óta a Savaria - a Vas Megyei Múzeumok Értesítője főszerkesztője, 2000 óta a Vasi Szemle szerkesztőbizottságának tagja. 1997-ben a New York-i Tudományos Akadémia tagjává választották. 2002ben a Veszprémi Egyetemen habilitált doktori címet szerzett, 2002-ben elnyerte az Év Nyugatdunántúli Kutatója címet. 2004-ben első ízben neki ítélték oda a Pulszky Károly Emlékplakettet. 2014-től az Emberi Erőforrások Minisztériuma természettudományi muzeológia szakágának vezető szakfelügyelője. Személyében szerencsésen ötvöződik az elhivatott tudományos kutató és az oktató minden pozitív vonása. Tudományos kutatói és publikációs tevékenysége mellett a színvonalas ismeretterjesztést is szívügyének tekinti, nívós előadásai a legszélesebb közönséggel ismertették meg a rovartant és a természetvédelem aktuális kérdéseit. Tudományos pályafutása Szombathelyhez, Vas megyéhez köti: kutatásait itt végezte, publikációi itt születtek, és az eredmények zöme is itt hasznosult, hasznosul.
„Szociális Munkáért Életmű-díj” adományozható annak a szociális területen tevékenykedő személynek, aki hosszabb időn át - de legalább 25 éven keresztül - kiemelkedő szakmai munkájával a város polgárainak körében közmegbecsülést szerzett. A díjat évente egy személy kaphatja.
2019-ben a díjat Vass Péter kapta.
Vass Péter hat generációs pedagógus család sarjaként a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd jelentkezett a Pécsi Orvostudományi Egyetemre. A „hely hiányában elutasított” felvételije után az Országos Mentőszolgálat Vas Megyei Mentőszervezetéhez került. A kor jellemző felfogása, - amely nem vonta be a „laikus” beteget a gyógyítás folyamatába - indította el a mentálhigiéné felé. Érdeklődése a szociálpolitika felé fordult. Itt az ELTE Szociológiai Intézetében Ferge Zsuzsa tanítványa lett. Ezek a szakmai váltások a Pécsi Orvostudományi Egyetem akkor induló Szociális Munkás Szakára terelték. 1994-ben adjunktus, majd a szociálpolitikai tantárgycsoport vezetője lett. 1996-ban Wágner András akkori polgármester többszöri hívására elvállalta a Szombathely Megyei Jogú Város Népjóléti Osztályának vezetését. A különböző szakmai konferenciák megrendezésével a város országos szakmai elismertséget szerzett. Az 1996 őszén induló Egészség Hét és a következő év tavaszán új formában elinduló Szociális Hét mai napig megrendezésre kerül. Szombathelyről indult útjára a támogató szolgálat, az adósságkezelés és az iskolai szociális munka később országossá váló rendszere. A város és a szakma szempontjából fontosnak tartotta a nagy előd dr. Pálos Károly „újbóli felfedezését”. 2010-ben a munkáját Budapesten folytatta, a XXII. kerületben ugyanazt a tevékenységet látta el, mint Szombathelyen. Szakmai tevékenységét publikációk, könyvrészletek, könyvek írása jellemzi. Elnöke, alelnöke, vezetőségi tagja volt több országos, regionális szakmai szervezetnek. Munkáját a hosszú távú gondolkodás és kitartás jellemzi. Ezt mutatja, hogy képes a Balatont egy nap alatt körbe kerekezni.